A meditáció táncos útja

 

A „JELEN-LÉT” , A MEDITÁCIÓ TÁNCOS ÚTJA

 

Számos út és lehetőség adott arra, hogy segítségükkel életünkbe erőt, fényt és örömöt vigyünk. Ebben az írásban arról szeretnék néhány gondolatot megosztani, hogy tapasztalatom szerint a tánc, mint ősi mozgásforma, hogyan képes arra, hogy elmélyítse érzékelésünket és visszavezessen belső fényünk erejéhez.

A tánc lehet örömforrás, a nonverbális kommunikáció egy fajtája és meditáció egyben.

A tánc egyetemes emberi nyelv, mely ősidők óta szerves része minden kultúrának. Az archaikus időkben és kultúrákban az istenekkel való kommunikációnak egy formája. A jó termésért, gyermekáldásért való ima fontos módja, a közösségi élet szerves része volt. Az emberek sokszor szóltak a tánc nyelvén az ismeretlenhez, a természet erőihez és egymáshoz. Megjelenítették táncaikban az élet fontosabb eseményeit, pl.: születést, halált, felnőtté válást, esküvőt, harcot vagy szerelmet. Ezekhez a fontos eseményekhez fűződő érzelmek a tánc őszinte nyelvén szabadon kifejeződhettek és elfogadást nyerhettek.

A tánc szerepe az évszázadok során sok átalakuláson ment át, manapság a szórakozás mellett már az önismeret eszközeként is egyre kedveltebb. A tánc talán az egyetlen olyan tevékenység, amely tökéletes harmóniát teremt test és lélek között. A táncmeditáció gyakorlatilag ezt a fontos felismerést próbálja tudatosan átültetni a módszertanába. A tánc megteremti a hidat a test és a lélek között. Nemcsak más emberekkel kapcsol össze bennünket, hanem önmagunkkal is. Aki jól táncol, nagyobb önbizalommal mozog a világban. Mozgásunk, nonverbális kommunikációnk, személyiségünk hiteles tükre.

A tánc, mint lehetőség a meditációra

A tánc egyik nagy ereje és lehetősége abban rejlik, hogy intenzíven „használja” a testet, mely földi jelenlétünk legkézzelfoghatóbb jele. Testünk születésünk első pillanatától „tanúja” életünknek, sőt, magzati létünk minden emlékét őrizzük sejtjeinkben (a táncterápia módszere ezt a lehetőséget használja fel a lelki fejlődéshez, gyógyuláshoz). Ennek jelentőségét már nagyon régen ismeri a pszichológia is, tudjuk, hogy a test és a lélek szoros összeköttetésben áll egymással. A tánc meditatív hatását sok kultúra használja régóta, egyik legismertebb példa erre a szufik misztikus rendjének dervistánca.

Tánc közben a felesleges gondolatokat kikapcsoljuk, a zene és a mozdulat varázsa segít kilépnünk problémáinkból, a fejünkben zajló belső párbeszédből. A kötött lépésű táncok esetén, mint amilyenek a körtáncok is, az ősi lépések ismétlő táncolása  segít megváltozott tudatállapotba kerülni.

Ahhoz, hogy képesek legyünk eltáncolni a tanult lépéseket, szükségünk van arra, hogy máshogy figyeljünk. Aktiválódik és erősödik agyunk jobb féltekés működése, mely az intuícióért, művészi tehetségért, a zenei hallásért,  a képzelő erőért, a vallásos vagy spirituális gondolkozásért felelős.

A mozgás felerősíti testi érzékelésünket, a zene kinyitja szívünket, támogat érzelmeink mélyebb átélésében és kifejezésében. Az aktív mozgás és figyelem lehetővé teszi, hogy elcsendesedjenek gondolataink, kilépjünk megszokott sémáinkból és valóban átéljük a pillanat erejét.

Tánc közben egyszer csak eljön a pillanat, amikor megszűnik minden kontroll, minden elvárás és gondolat, és a táncoló eggyé válik a tánccal. Nincs már táncos, aki táncol és tánc, amit táncolnak, hanem a kettő EGYségében a létezés öröme, ereje és tisztasága nyilvánul meg rajtunk keresztül. Ebben az állapotban mozgásos beavatást kaphatunk arról, hogy kik vagyunk valójában. Élményeink mélysége természetesen az aktuális állapotunktól, a tánc jellegétől, hosszúságától és a csoport közös energiájától is függ (hasonlóan más meditációs technikákhoz).

A szabad, önkifejező mozgás esetén, testünk ösztönös mozgásaira hagyatkozva, életünk emlékei, pozitív vagy negatív élményei a test sejtemlékezetén keresztül utat nyerhetnek, felszabadulhatnak. Ilyenkor testünk „összekapcsol” a lelkünkkel. Ez hatalmas erő és lehetőség ezen emlékek tudatosításához és átalakításához.

„Ha figyelmedet maximálisan a testedben tartod, lehorgonyzol a most-ban. Nem veszíted el magad sem a külső világban, sem az elmédben. (...) Ez majdnem olyan, mintha az egész testeddel figyelnél vagy olvasnál. Akárhol is vagy, légy ott teljesen!”

Eckhart Tolle

 

Ha megfigyelünk egy kisgyermeket játék közben, csodálatos bepillantást nyerhetünk a létezés erejébe, abba a létállapotba, amikor 100 %-ig az ITT és MOST állapotában vagyunk. A kisgyermek még teljes lényével szereli a kisautót és ugyanolyan erővel egy pillanat alatt felejtkezik meg róla, amikor odanyújtunk neki egy macit. Teljes lényével kacag, ha tetszik neki valami és teljes szomorúsággal sír, ha valami bántja. Mindent totálisan őszintén, önmagát egészen odaadva tesz, anélkül, hogy végig  gondolná előtte az esetleges hasznokat, hátrányokat vagy egyéb következményeket.

Gyermekkori emlékeim egyik meghatározó emléke egy olyan tavaszi napsütéses délután volt, amikor a nemrég birtokba vett telkünkön egy farönkön (még nem volt semmilyen ház) ücsörgök. Arcomat langyosan sütötte a nap, az égen időnként egy-egy repülő hangját hallottam, én pedig ebben a csendes békében a fűszálak közt a bogarakat nézegettem és csak „voltam”. Jó volt így háborítatlanul merengeni...A mai napig teljes valójában élem át a helyzetet, ha rágondolok.

 

Hasonlóan mély tapasztalás volt számomra mindig is a tánc. A táncban mindig szabadnak, önfeledtnek érezhettem magam. Gyermekként egy olyan világba repített, ahol védettséget, melengető örömet és varázslatot éltem át. Később, már felnőttebb fejjel tapasztalva a különböző táncformákat, a fenti érzések mellett még sok más kincset is felfedeztem, de mindegyik élményemet áthatotta az a belső élmény, hogy ha táncolok, akkor „otthon vagyok”. Ez minden táncos tapasztalatom közül a legfontosabb számomra.

„Otthon vagyok a testemben, a SZÍVEMBEN, az erőmben, a nőiségemben, a tudatom pedig kitágul és elmondhatatlanul élőnek és áldottnak érzem magam. Vagy éppen szexisnek, vadnak, vagy könnyűnek és szárnyalónak, mindig éppen annak, amit a pillanat ereje elém sodor.” :-)

 

 „Amikor a tested minden sejtje annyira jelen van, hogy élettől vibrálónak érzed őket, és amikor az élet minden pillanatában megéled a Lét örömét, akkor mondhatod el, hogy megszabadultál az időtől.”

Eckhart Tolle

Igen, ez a legfontosabb, hogy megszűnik az idő fogalma, csak az adott pillanat, az adott mozdulat és a mozdulatban tapasztalható „mondanivaló/üzenet” élménye rejlik.

Máshogy kifejezve az „itt és most” élménye, jelen vagyok teljes lényemmel és figyelmemmel a pillanatban a tánc által.

Ilyenkor a gondolkodás irányította  működésből egy magasabb szintű tudatosságba érkezhetünk. Kitágul az érzékelés és ösztönösen és magától értetődően rábízhatjuk magunkat a testünk bölcsességére, a szívünkre, a belső vezettetésre.

 

 

2012. október

Találatok: 839