Két évtized tapasztalatai

 

Két évtized tapasztalatai, élményei a Körtáncok terén

 

 

A Szakrális Körtáncokkal való találkozás életem egyik legfontosabb, maghatározó élménye, időszaka volt.

Világ életemben nagyon szerettem táncolni és gyerekkoromtól kezdve mindig is táncoltam/mozogtam valamit (Néptánc, jazzbalett, művészi torna). A mozgás, a tánc mindig is lételemem volt, el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Mindig is tudtam, hogy komoly dolgom van a tánccal. A Körtáncok bűvkörébe 19 éves koromban kerültem, barátnőmmel Encivel együtt, akivel később együtt is kezdtük a tanítást. Ez az időszak számomra egy nagyon intenzív és sok új élményt hozó időszak volt. Ekkor indultam el a spirituális önismereti utamon, melynek a Körtáncokkal való találkozás is fontos része lett. Varázslatosan hatott rám a sok szép zene, tánc és az, hogy egy elvárásoktól mentes, elfogadó közösség tagja lehetek.

Mindig is vonzalmat éreztem a különböző kultúrák hagyományai iránt, (Kulturális antropológus akartam lenni) mely érdeklődésem így a táncokkal, zenékkel részben ki is elégült a Körtáncok táncolása során. Ami a legfontosabb volt számomra ezekben az első években, hogy egy helyen találtam meg a számomra fontos dolgokat: a spiritualitást, a tánc örömét és egy elfogadó közösséget. Ebben az időszakban, amikor tele voltam kérdéssel és önbizalomhiánnyal, végtelenül gyógyítóan hatottak rám ezek a táncok.

Hétről hétre vártam az újabb körtánc alkalmakat, melyeket mindig nagyon élveztünk és ahol emlékszem, hogy Encivel sokat nevettünk is! 

Nagyon szép emlék az utolsó tánctábor a Balaton felvidéken (Istenes Emi szép házában) Walker Zsuzsával, ahol az egyik nap még egy színdarabhoz jelmezekbe is beöltöztünk és úgy táncoltunk. A tábor végén pedig lázasan körmöltük a táncleírásokat, (Enci, András és jómagam) miután kiderült, hogy Zsuzsa ránk bízta a Körtánc hagyomány továbbvitelét kis hazánkban.

2-2,5 év önfeledt táncolás, tanulás után úgy hozta az élet, hogy  „el kellett”  kezdenem/kezdenünk táncot tanítani (Walker Zsuzsa visszautazott Angliába).

Az első időben még hárman együtt tanítottunk Encivel és Andrással, ami nagyon jó volt, hiszen segítettük egymást és a tanulva tanítás elvét gyakoroltuk ezekben az időkben (ami persze életünk végéig tart).

Egy év elteltével azonban már külön folytattuk a Körtánchagyomány továbbadását, Enci és András együtt, én pedig egymagam. Mindenki a saját egyéniségét, szemléletmódját beleadva a tanítási folyamatba.

A Szakrális Körtáncok hagyománya ettől is olyan szép, hogy a táncok ugyan képeznek egy alapot, de mindenki a saját egyéni módján tudja a táncokat átélni, táncolni és továbbadni. Amellett, hogy fontosnak tartom a tradicionális táncok megőrzését, a hagyományok továbbadását, úgy gondolom, alapvető fontosságú, hogy ezek a táncok erősítsék mindenki szabad önkifejezését.

Mai szememmel nézve az első 5 évem a Körtáncok tanítása során alapvetően arról szólt, hogy segítsem ennek a hagyománynak a meghonosodását Magyarországon és a saját hitem erősödését, abban, hogy helyem van ezen az úton.

Sokszor voltam csüggedt ezekben az első időkben, hiszen még nagyon kevés emberhez tudtam eljuttatni e táncok létét. Előfordult, hogy nem tudtam megtartani a táncestét, mert olyan kevesen voltunk. Ilyenkor persze fölmerül az emberben, hogy van-e egyáltalán értelme annak, amit csinál.

Máskor pedig szép számmal voltunk a csoportban és mindig kialakult egy mag, akiknek fontosak voltak ezek a táncok. Egy idő után én pedig hozzászoktam ehhez a hullámzáshoz és rengeteget tanultam belőle önmagamról.

Ezekben az években sokat jártam Budapesten is és vidékre is tanítani, különböző rendezvényekre, programokra, ahol lehetőségem volt a Körtáncokkal megismertetni a résztvevőket.

Meghatározó volt ebben a folyamatban a Nemzetközi Békekonferencia 1996-ban és 2004-ben (ekkor már fő szervezőként is részt vettem), ill. a „Pszinapszis” címet viselő Pszichológiai rendezvény 2000-2003 között. 2007-ben pedig a Nemzetközi Világbéke meditáció. Ezeken a rendezvényeken több százan Körtáncoltunk együtt, ami felejthetetlen élmény volt!

A „ Körtáncutam” másik fontos szakasza akkor indult, amikor találkoztam a Táncterápia módszerével. 1996-2002 között elvégeztem az Integrált Kifejezés és Táncterápia Központ terapeuta képzését. A módszert egy német pszichológus, (pszichoterapeuta, család- és táncterapeuta) Wilfried Gürtler fejlesztette ki és hozta létre  80-as évek elején.

18 éves korom óta elég intenzívem jártam az önismereti, spirituális utamat (meditációs csoportok, intenzív elvonulások,önismereti tréningek, Reiki, … stb.), melynek a táncterápia egy új szakaszát jelentette.

Teljesen átalakította a testemmel, a testi-lelki önkifejezésemmel való kapcsolatom minőségét.

A képzés 2. éve után lettem várandós a fiammal, így egy évre felfüggesztettem a táncterápiás képzésemet és a Körtánctanítást is.

 

Miután elkezdtem újra tanítani, úgy érzem, hogy minőségileg más lett a munkám és az is, ahogyan az emberek felé fordultam közben. Ebben nyilván az anyaság is közrejátszott, de a táncterápiában átéltek és tanultak alapján a táncokhoz való szemléleti hozzáállásom sokat változott.

Azt gondolom, hogy az is nagyon fontos volt (önmagamat ismerve), hogy meg tudtam azt engedni magamnak, hogy 1-1,5 évig nem tartottam Körtánc estéket.

Akkor úgy éreztem, hogy ha nem tudok lelkileg igazán benne lenni és szép dolgokat átadni, akkor ne is csináljam!

Ebben az időszakban inkább a táncterápiával való munka vonzott!

Úgy éreztem, hogy túlnőttem a Körtánc keretein és más szinteken szeretnék dolgozni.

 

Miután elvégeztem a táncterápiás képzést elkezdtem olyan, nőknek szóló programokat tartani, melyben a Körtáncok mellé táncterápiás részeket ill. önismereti gyakorlatokat és kézműves foglalkozásokat is illesztettem.

A résztvevők visszajelzései és a saját érzéseim szerint ezek a foglalkozások nagyon hatékonyak voltak, bár az első években meg kellett küzdjek egy problémával magamban és így természetesen a résztvevőknél is.

Ez pedig az volt, hogy a hozzám Körtáncra járók nagy többsége részben azért választotta ezt a táncformát, mert a biztonságos, koreografált lépésekben érezték jól magukat. Ezzel szemben a táncterápia szabad, önkifejezésre épülő mozgás/tánc gyakorlatai problémát jelentettek számukra. Bizonytalannak érezték magukat és szembesültek azzal, hogy mennyire nem mernek egy zenére szabadon, spontánul megmozdulni. A biztonságos keretekből nehezen léptek át a szabadságba!

 

Szerettem volna ha a táncterápiás csoportfoglalkozások és a körtáncprogramok egyre jobban összeolvadhattak volna. Hiszen mindkettő értékes és más-más módon tud az egyéni fejlődésben segíteni.

Végül is az utóbbi 5-6 évben jutottam el odáig, hogy már a rendszeres Körtánc programjaimnak (pl. a táboroknak, táncnapoknak vagy  a Módszertani Kurzusnak) is a része a táncterápia. Bennem is összeért a kettő és nyilván ez is segített abban, hogy olyan emberek kezdtek el járni hozzám, akik egyre inkább nyitottak mindkét módszerre és akik számára fontos és hatékony a tánc, mint spirituális, önismereti folyamat.

 

Ami az elmúlt 19 évben kikristályosodott számomra a körtáncok hatásairól, az csodálatos módon egyre mélyül és mindig új szintjei jelennek meg.

Természetesen itt nem írhatok le mindent, hiszen az jócskán meghaladná e cikk kereteit, de talán a legfontosabb számomra, hogy csodálatos útja a dinamikus meditációnak. Annak, hogy jelen legyek az ITT és MOST-ban és tökéletesen tudatában legyek a testemnek, az érzéseimnek.

Az utóbbi időszakban vált egyre tisztábbá számomra, hogy mi is a dolgom ill. hogyan tudok segíteni az embereknek a tánccal.

Az emberek nagy része szinte teljes mértékben a fejében, a gondolataiban él, elvágva a testi tudatosságától és az érzéseitől. Félünk önmagunk lenni, próbálunk megfelelni rengeteg olyan elvárásnak, amiből sok csak a fejünkben létezik! Közben pedig nem veszünk tudomást testi folyamatainkról ill. kizsákmányoljuk a testünket.

 

Úgy gondolom, hogy az elsődleges cél mindig az, hogy egy elfogadó, szeretetteli légkörben lehetőséget adjunk az embereknek arra, hogy élvezni tudják a táncot és  mélyebb kapcsolatba kerüljenek a testükkel. Tudatosítani kell bennük, hogy megbízhatnak a testük bölcsességében és elengedhetik a félelmeiket és az elméjük kontrollját. Erre a körtáncok is kiválóan alkalmasak, hiszen a közösség támogató ereje és az egyszerű lépések biztonságot adnak, a zenék és mozdulatok szépsége pedig megnyitja a szívet.

 

Miután a tudatosságunkat kiterjesztettük és a jelen pillanatba kerültünk, egy csodálatos világba juthatunk, melyben Lényünk eddig talán soha nem ismert rétegeivel, soha vagy ritkán megélt érzésekkel találkozhatunk. A táncokkal az érzések teljes tárházát átélhetjük (örömtől kezdve a szomorúságon át a mély békéig…stb), mely minden alkalommal hozzájárul az EGÉSZségünk megtapasztalásához és önmagunk elfogadásához. A különböző népek táncai segítenek, hogy megleljük a különbözőségek mögött rejlő Egységet és hogy megtapasztaljuk, hogy soha nem vagyunk egedül. Az egyes táncok több év után táncolva is mindig hozhatnak új élményeket, ami emlékeztet minket arra, hogy minden pillanat különleges és mindig ott van a megújulás lehetősége, csak rajtunk múlik, hogy mit választunk.

Az utóbbi 8-10 évben volt szerencsém a Körtáncok és a Táncterápia mellett egyéb táncformákat is művelni (Azték indián tánc, Kontakt improvizáció, Latin- és Társastáncok, 5 Ritmus tánc) Így megtapasztalhattam, hogy minden tánc, melyet átéléssel és tudatosan végzünk nagyon sok mindent tud tanítani önmagunkról, az önismereti út csodás útja lehet! Mindegyik más-más szinten és területen hat.

                                

 

Szeretettel ajánlom mindenkinek!

Találatok: 821