Légyölő galóca a paraziták ellen.

Megosztás A gombák nem ínyencek, nem is válogatósak. Így mindenütt megélnek: csak úgy hemzsegnek a talajban, a levegőben, a vízben, az élelmiszerekben, a lakásban - sőt magukban az élőlényekben is!

A gombákat akkor tekintjük károsnak, ha mint paraziták károsítják a gazdaszervezetet. A gombák nagy része jó ismerősünk.

Növények/Növények gyógyhatása/L/Légyöló galóca

Például a pék az élesztőgombát, a sörfőzde a sörélesztőt hasznosítja. A nemes penészgomba nélkülözhetetlen a sajt-gyártásban, a sokféle étkezési gomba az ínyencek kedvelt eledele. E kedves, jóindulatú gombák rosszindulatú rokonai azonban az ember ádáz ellenségei. Ezek azok, melyek a testünkben rejtőzködnek. A gombák első megközelítésre rendkívül titokzatosnak tűnnek.

Pedig valójában igen hasznos élőlények. Olyanok, mint valamiféle újrahasznosító üzem: az energiát nem a napfényből vagy a levegőből, hanem más organizmusokból nyerik, rendszerint elhalt növényi vagy állati maradványokból táplálkoznak.

Rendszertanilag a kórokozó parazita gomba és a légyölő galóca is növény, de a többi növénytől eltérően nem tagolódnak gyökérre, szárra, levélre és virágra. A gombák nagy részét gombaszövedék, a micélium alkotja. Egyes fajoknál a micéliumból termőtest alakul.

Ilyen például a kedvelt a csiperke, légyölő galóca a paraziták ellen laska, vagy a vargányagomba. A gombák tábora azonban nagyrészt szabad szemmel láthatatlan, mégis hatalmas.

Ki hinné, hogy a világ legnagyobb élőlénye - egy gomba?

A km2 kiterjedésű gombafonalat amerikai kutatók találták a talajban. A láthatatlan gombafonalak az emberi sejteket, például bőrünket is beszőhetik. Bennünk élősködnek A szakemberek szerint az emberi szervezetben legalább százféle parazita gomba található. Egy gomba akkor káros, ha hosszú időn át élősködik szervezetünkben.

A Szóma rejtélye Vegyük észre a hallucinogént!

Az ilyen gomba kórokozó, vagy szaknyelven: patogén. Ha a gombák hosszú távon meg akarnak telepedni bizonyos testrészekben, például egyik kedvenc tartózkodási helyükön, a bélben, a gazdaszervezet sejtjeihez tapadnak. Ha a gomba megköt, nagyon erősen tapad.

A lábról például erős mechanikus dörzsöléssel sem távolítható el tökéletesen. Egyes gombák vegyi anyagaik segítségével feloldják a sejtfalat, légyölő galóca a paraziták ellen behatolnak a sejtekbe.

Gyilkos galóca

Ez történik a bélben is, ha a gomba nem kap elég táplálékot. Tápanyag után kutatva átfúrja a bélfalat, és eljut a véredényekig. Majd az érbe is behatol, és a vércukorból táplálkozik. A szervezet saját védekező-rendszere azonban akadályt gördít a gombák megtelepedésének útjába, de a kórokozó élesztőgombák minden eszközt bevetnek, hogy kijátsszák az immunrendszer éberségét. Álcázzák magukat, hogy az immunrendszer ne idegen anyagként, hanem a test saját anyagaként azonosítsa őket, tehát ne védekezzen ellenük.

A nem kívánatos betolakodókkal szemben a szervezet egész sor további eszközt állít hadrendbe.

Ám a kórokozó gombák gyakran ezeket is legyűrik. A gyomor-bél traktusban, ahol a savas gyomornedv normálisan elpusztítja a mikroorganizmusokat, vagy egyszerűen meggátolja a szaporodásukat, az ártalmatlan sütő- illetve sörélesztő elpusztul.

A kórokozó élesztőgombák azonban a különlegesen savas közegben is remekül érzik magukat, és akadálytalanul szaporodnak. A három csoport A mikrobiológusok az áttekinthetőség kedvéért három csoportra osztják a gombákat.

Az anyarozs egyes hatóanyagai a ergolin b lizergsav c ergotamin Már a középkorban ismertek voltak azok a tömeges megbetegedések, amelyeket a fertõzött, varjúkörmöket tartalmazó rozsból õrölt liszt fogyasztása okozott. Ez az ergotizmusnak nevezett betegség valójában mérgezés egyes vidékeken olyan gyakori volt, hogy járványosnak tekintették és külön szerzetesrend foglalkozott a gyógyításával. Elõször Adam Lonitzer ben kiadott Füvészkönyve említi, hogy a gombának gyógyító hatása is van. A gyógyszerkönyvekben azóta mint Secale cornutum szerepel. Csak a század elején sikerült azonban az egyik anyarozs-alkaloidot tiszta formában is kinyerni.